November tizedikétől vonult nyugdíjba Both Piroska-Sarolta könyvelőnő. Bár fiatal korában az egészségügyben képzelte el jövőjét, tanulmányai és lehetőségei a könyvelés fele sodorták. Érdeklődésünkre mosolyogva elárulta: augusztus 6-án múlt 45 éve, hogy munkába állt. Munkás éveiről, tapasztalatairól beszélgettünk vele.

– Mikor kezdett dolgozni az Önkormányzatnál?
– 2001 októberében szociális referensként kezdtem, azelőtt 1979-től a Csíkszeredai Ruhaipari RT-nél dolgoztam. 2002-től én lettem a kasszás egészen 2009 júliusáig és ugyanabban az évben verseny vizsgáztam. Onnantól kezdve könyveltem az önkormányzatnál. Összesen 23 évet dolgoztam a Hivatalban.
– Milyen volt a munkafolyamat 2000-es évek elején és milyen most? Össze lehet hasonlítani az akkori meg a mostani helyzetet?
– Nem volt könnyű akkor sem és most sem. Talán a kasszás rész volt könnyebb, mert akkor volt még egy alkalmazott, aki az adót szedte, úgy megoszlott a munka. Az igazság az, hogy időközben nagyon sok programot fejlesztettek, sok újítás volt. A programokkal sok mindent elvégzünk, felgyorsítanak folyamatokat, de körülbelül ötször annyi papírt kérnek, mint régen. Itt most papírt termelés folyik.
– Hogyan boldogultak az új programokkal?
– Voltak felkészítők. Első időszakban, a 2010-es évek elején Gyergyóban szervezte meg a CECCAR (Könyvelők és Könyvszakértők Testülete) jó pár évig. Azután körülbelül 6-7 éven át Tusnádfürdőn szervezték minden novemberben, Szent Márton nap környékén. Az utóbbi időben pedig az Expert Diplomatic nevű cég szervez képzéseket Csíkszeredában.
– Mi volt a legnagyobb kihívás munkás évei során?
– Szerintem maga a könyvelés. Főleg az, hogy egyedül kell mindent megoldani. Vannak önkormányzatok, ahol már kivívták, hogy a könyvelő mellett még van egy kisegítő, úgy feloszlik a munka. Amikor elmentem szabadságra, már másnap kerestek a pénzügyről, hogy szükségük lenne valamire. És ez mindig így volt. 1-2 nap szabadságot tudtam kivenni, különben egy halom papír volt az asztalomon és nehéz volt behozni a lemaradást. Ezt napirenden kell végezni.
– Mit tanácsol a pályakezdőknek?
– Nagyon készítse fel magát a pályakezdő! A könyvelés rendkívül szerteágazó, nagyon oda kell figyelni. Sok figyelmet és pontos munkát igényel. A zsidó számokkal meg külön vigyázni kell.
– Mik azok a zsidó számok?
– Amikor fordítva írják. Nem 58-at, hanem 85-öt írnak. Vannak olyan könyvelők, akiknél ez divat, és akkor aztán kereshetjük a hibát. Amikor javítani kell, rengeteg időt meg energiát elvesz. Tehát az a lényeg, hogy nagyon figyelmesnek és pontosnak kell lenni.
– Milyen tervei vannak a nyugdíjas éveire?
– Az élet rendje szerint, mint édesanya, remélem, hogy nagymamává válok. Ha Isten és az egészségem is engedi, aktív, szerető nagymamaként szívesen foglalkoznék az unokáimmal. Tehetségem szerint igyekszem segíteni a gyermekeimet. Mivel szeretek utazni, vannak bakancslistás helyek, ahová vágyom eljutni. Nem utolsó sorban szeretném a rohanó életmód miatt elhanyagolt rokoni-baráti kapcsolataimat újjáéleszteni és ápolni.

Both Piroska huszonhárom évnyi elhivatott munkájával a polgármesteri hivatalban legjobb tudása szerint végezte a könyvelést, és minden erejével segítette az önkormányzat működését. Kívánunk neki békés, örömteli nyugdíjas éveket, valamint azt, hogy vágyai maradéktalanul teljesüljenek!

Pál Zsuzsánna könyvelőnő huszonnégy éven át felelt a Polgármesteri Hivatal bevételeinek pontos könyveléséért. Nyugdíjba vonulása alkalmából, pályafutásáról mesélt nekünk.

-Hol volt az első munkahelye, és mikor kezdett az Polgármesteri Hivatalban dolgozni?
-Csíkszentgyörgyön kezdtem dolgozni, a helyi kollektív gazdaság alkalmazottjaként. Azán 1991 decemberében kerültem Szentmártonra könyvelőnek a percepcióhoz. 2000-ben a percepció irodát áthelyezték Csíkszeredába, engem pedig áthívtak a hivatalhoz, így kerültem ide.
-Mindvégig ugyanebben a könyvelői pozícióban dolgozott?
-Igen, végig ebben a munkakörben voltam. Tulajdonképpen a tanács bevételeinek könyvelése volt a feladatom. Ebbe beletartoztak az adómegállapítások: autóadó, területadó, épületadó, büntetések, reklámok, és minden jövedelem. Ezeket kellett megállapítanom és felhajtanom.
-Hogyan foglalná össze az itt töltött éveket?
-Az igazság az, hogy nagyon nehéz volt. Vállaltuk a feladatokat és elvégeztük, ahogy tudtuk. Az volt a legfontosabb, hogy az emberek haladjanak. Nem mondhatom, hogy nagyon szerettem ezt a munkát, de vállaltam. A közösség viszont jó volt. Nem is jöttem volna át annak idején, ha nem lett volna jó. Mindenki győzködött, hogy maradjak, és végül maradtam is.
-Huszonnégy évet töltött el itt. Mit üzen a pályakezdőknek?
-Azt üzenem, hogy fogjanak neki és tanuljanak, mert mindent meg lehet tanulni. Sokat kell olvasni, tanulmányozni a törvényeket, mert nagyon kevés az, aki segíteni tudna. Nincs akitől kérdezni, ezért csak így lehet megoldani. Mindig a törvény szerint kell dolgozni, és hála Istennek, sosem volt probléma a munkám során.
-Vannak tervek már a nyugdíjas éveire?
-Igen, unokázni fogok.

Pál Zsuzsánna munkássága nyomán a közösségért végzett munka egy újabb példáját ismerhettük meg. Alapossága és törvénytisztelő hozzáállása mind hozzájárult ahhoz, hogy a Polgármesteri Hivatal pénzügyi működése biztos alapokon nyugodjon. Nyugdíjas éveire sok örömteli pillanatot kívánunk neki, remélve, hogy mostantól azzal töltheti idejét, amit igazán szeret.