A húsvéti ünnepkör egyik legszebb hagyománya a tojásírás, amely a Kárpát-medencében már a 19. század elejétől ismert díszítési technika. A hímes tojás nem csupán esztétikai értéket képvisel, hanem mély szimbolikával is bír: a feltámadás, a termékenység és az újjászületés egyetemes jelképe. A húsvéti asztal szentelt étkei közé tartozott, elfogyasztása a család egységét jelképezte, húsvéthétfőn pedig locsolási ajándékként vagy szerelmi zálogként is funkcionált.

A tojásírás, különösen gazdag és egyedi hagyományt őriz, amely a generációk közötti tudásátadásnak köszönhetően maradt fenn. E szép hagyomány újraélesztésére vállalkozott idén is a Falusi Kalandok csapata, akik április 12-én húsvéti ráhangolódásként közösségi tojásíró programot szerveztek a Sportközpontban.

A résztvevők bemelegített viasszal, különböző technikákkal készült kesicékkel, hagyományos motívumokból inspirálódva készíthették el saját hímes tojásaikat. A rendezvényen jelen voltak a Lábbuszos gyerekek szüleikkel és kísérőikkel, az Olvasóklub tagjai, valamint számos érdeklődő a községből, akik előzetes időpontfoglalással – 14 és 16 órai kezdéssel – csatlakozhattak a programhoz.

A tojásírás rejtelmeibe Burján Éva vezette be az érdeklődőket, aki csángó nagymamájától tanulta a mesterséget, és örömmel adta tovább tudását. A fiatalabb résztvevőket Fazakas-Timaru Carina néprajzkutató segítette eszközökkel és útmutatással.

Az egészen kicsikre is gondoltak: azoknak, akiknek még nehézséget jelentett a kesicével való munka, Bandura Krisztián csíkszentimrei faragómester esztergán készült fatojásaival kínáltak alternatívát. A gyerekek saját maguk próbálhatták ki az esztergálást, majd a megmunkált tojásokat Krisztián felesége, Zsuzsanna közreműködésével festhették és díszíthették ki.

Az esemény igazán családias hangulatban zajlott, sokakat vonzott, és kiváló lehetőséget kínált arra, hogy idősek és fiatalok együtt tanuljanak, tapasztalatot cseréljenek, és közösen éljék meg a húsvéti hagyományokat. A programot a Communitas Alapítvány támogatta.