Sokak számára Úzvögye hallatán felelevenednek különböző gondolatok, érzések. Ezek kapcsolódhatnak a világháborús hősök tiszteletéhez, a vadregényes táj páratlan látványához, a hely iránti ragaszkodáshoz, vagy éppen az utóbbi években kialakult nemzetiségi konfliktushoz. Úzvölgye kiemelkedő jelentőségű első és második világháborús helyszín, ahol az egész völgy teljes egészében emlékhelyet alkot. Gondozásában civil szervezetek, magánszemélyek, az önkormányzat és közbirtokosságok is szerepet vállaltak és vállalnak. Sokat tettek a helyért azok, akik kutatták, és tovább emelik jelentőségét azok is, akik részt vesznek évről évre a megemlékezéseken. Népes közösséget alkotnak azok, akik szívükön viselik Úzvölgyét. Éppen ezért válthatott ki visszhangot a március 15-én átadott arany érdemkereszttel való kitüntetés, amelyet a hivatalos megfogalmazás szerint „az Úz-völgyi honvédsírok gondozása, az ott harcoló és hősi halált halt magyar honvédek emlékének megőrzése érdekében végzett munkája elismeréseként” ítéltek oda Mátyás-János Lászlónak, a csekefalvi közbirtokosság elnökének. A helyzet tisztázása érdekében Mátyás-János László úgy érezte reflektálnia kell. Mellékelve csatoljuk írását.

Köszönet és magyarázat

A magyar köztársasági elnök által adományozott Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésért hálával és köszönettel tartozom Istennek, a Szűzanyának és a családomnak, akik a háttérben segítettek, valamint a huszonegy tagból álló közbirtokossági vezetőtanácsnak, akikkel huszonöt éven át közösen hoztuk a döntéseket. Az úzvölgyi honvédsírok gondozásáért, az ott harcoló és hősi halált halt magyar honvédek emlékének megőrzése érdekében végzett munkáért kapott elismerés a közösségünket illeti, nem csak engem.

Magyarázattal tartozom a kitüntetéssel kapcsolatban. Amint az átadó ünnepségen is bebizonyosodott, amit már korábban éreztem, én kakukktojás vagyok a kitüntetettek között. Nem alkottam világrendítő dolgokat, nem írtam könyveket, nem fedeztem fel új csillagokat, sőt még hitem sem volt akkora, hogy helyeket mozgassak. Én a mindennapi, egyszerű dolgok és kihívások megoldásával foglalkozom. Vannak álmaim, amelyekért, ha kell, harcolok. A mondás úgy tartja, és én is ezt igazolom, hogy akkorát tudsz megvalósítani az életben, amekkorát álmodni mersz. Kétkedő énem ellenére elfogadtam a magas rangú kitüntetést, mert ahogyan a dokumentumokon is szerepel, a Magyar Arany Érdemkereszt a közbirtokosság elnökét illeti. Én a közbirtokosság nevében vettem át a kitüntetést, épp ügy, mint huszonöt éven át a törvényszéki idézéseket és végzéseket, vagy azt a magyar zászlót, amelyeket Kövér László, az Országgyűlés elnöke ajándékozott a közbirtokosságnak. Ezért szeretném hálából elhelyezni az aranykeresztet a csíksomlyói Szűzanya lábánál.

Ugyanakkor szeretném pontosítani a sajtóban megjelenteket: az, hogy harmincnégy esztendeje gondozzuk az Úz-völgyi honvédsírokat, vagy sajtóhiba, vagy költői túlzás. Valójában huszonöt éve vállalunk szerepet a temető gondozásában és a megemlékező ünnepségek szervezésében. Annak ellenére, hogy nem gyúródtunk a mikrofon közelébe, vagy nem láncoltuk magunkat a temető kapujához, mi jelen voltunk a háttérben. Tizennyolc éven át a csíkszentmártoni Aklos Közbirtokossággal évente több száz személyt mozgattunk meg az augusztusi megemlékezésre, biztosítva szállást és egyszeri étkezést. A keresztet felállításához mi biztosítottuk a fűrészárut.

Nap mint nap megharcoljuk a csatáinkat Úzvölgyéért. Mi vagyunk a végvárak őrzői, és a szélmalomharc ellenére próbáljuk megtartani, ami a miénk. Pusztába kiáltott szókért, Wass Albertet idézvén mondjuk, hogy adjátok vissza a hegyeinket!  

Mátyás-János László, a csíkcsekefalvi közbirtokosság elnöke