Túlságosan mű lett a napjaink karácsonya, olyan mint a műfenyő, amelyet évente egyszer előveszünk vagy olyanok, mint az ablakokban lévő világító díszek: vajon azt tükrözik-e, ami belől van? Karácsony előtt több mint egy hónappal a bevásárlóközpontok polcai tele voltak karácsonyi díszekkel, csokimikulásokkal. Jelezték, hogy mire költsd a pénzed, mindenhol az ajándékok omlottak szembe, szinte betemetnek maguk alá. A külsőségek miatt az egész karácsonynak olyan műanyag szaga van, mintha ennek is a talpára rá lenne írva, hogy: Made In China. Talán azért, mert olyan lett, mintha versenyeztetnénk az ajándékokat, azok értékét és nagyságát, amíg odajutunk, hogy már nem tudunk nagyobbat adni. De nem is kell, mert az ajándéknál sohasem az számít, hogy mekkora a nagysága, hanem az, hogy szeretjük-e azt akinek készült. Vagyis benne van-e a szívünk. Sokszor elfelejtjük, hogy évente nemcsak egyszer van karácsony, mert minden jó emberi kapcsolatunk egy igazi karácsony, ha megfelelően adjuk oda magunkat. Jézus a legnagyobb ajándékunk. Én milyen ajándék tudok, akarok lenni?