A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye legtöbb esetben augusztus elsejével határoz papi áthelyezésekről, ám Kovács Gergely érsek 2024. szeptember 28-i körlevelében újabb áthelyezéseket rendelt el. A határozat alapján Kovács Zsolt atya hatéves csíkszentmártoni szolgálata alól nyert felmentést, így most Czikó László atyát köszönthetjük községünkben.
„Elég hirtelen ért a váltás. Csak felhívtak, és kértek szépen, hogy jöjjek át.” – kezdte beszélgetésünket Czikó plébános. Községünk új plébánosa a Maros megyei Búzásbesenyőből érkezett, ahol tizenegy éven át tejesített szolgálatot. Mivel a búzásbesenyői évek csupán egy szeletét képezik eddigi életútjának, első kérdéseinkkel papi hivatásának kezdetére voltunk kíváncsiak.
„A gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumban, az akkori kántoriskolában végeztem. Édesapám is ott tanult” – emlékezett vissza hivatásának gyökereire Czikó László. „Először pszichológiára akartam továbbmenni, de egy lelkigyakorlat után eldöntöttem, hogy pap leszek. 2001-ben, miután pappá szenteltek, Brassó központjába helyeztek ki, ott voltam több mint fél évet. Azután Budapestre kerültem, ott is egy fél évet töltöttem, majd visszajöttem Marosvásárhelyre, a Cserealjai (Tudori) Egyházközséghez. Ott már öt évet voltam.” – Foglalta össze kérdésünkre a lelkipásztor. Hozzátette ugyanakkor, hogy a papság mellett folyamatosan foglalkoztatta a gondolat, hogy jezsuita szerzetessé váljon. „Már a teológia alatt gondolkodtam azon, hogy esetleg jezsuita szerzetes legyek, ezért 2007-ben elmentem a Jezsuita Rendbe, a Magyar Rendtartományba Budapestre. Mivel a tartományban én voltam az egyetlen novícius (újonc) elküldtek egy nemzetközi novíciátusba Olaszországba. Így kerültem Genovába, ahol Kolumbusz Kristóf született.”
A genovai tapasztalatok Czikó plébánost mégis korábbi útjára terelték. Visszatérése után néhány hónapig Marosvásárhelyen látta el papi teendőit, majd a gyergyószentmiklósi Szent István plébánián folytatta szolgálatát egészen a búzásbesenyői kinevezéséig. Mint László plébános mesélte, egyik erőssége, hogy képes gyorsan alkalmazkodni, ami nagy segítségére van hivatásában. “Isten adta a hivatásomat, de a küldetést mindig abba a közösségbe kapom meg, ahova kerülök. Még sok minden ki kell alakuljon, de nem baj, mert nem sietünk sehova” – osztotta meg gondolatait, amelyek találóan átvezettek következő kérdéseinkhez. Október elseje óta a szentmiséken és a kalákákon túl számos esemény és ünnep zajlott le a községben. Ennek apropóján arra voltunk kíváncsiak, hogyan élte meg az utóbbi időszakot. Kérdésünkre Czikó plébános elégedetten mesélte, hogy a lakosság részéről erős helytállást tapasztalt. “Én a közös munkának vagyok a híve” – tette hozzá mielőtt összegezte volna észrevételeit. Elmondása szerint sokan részt vállaltak a munkálatokban, valamint az ünnepi előkészületekben. Emellett folyamatosan érkeztek támogatások, felajánlások, amelyeket mind nagylelkű cselekedetekként értékelt. A Szent Márton napi búcsút megelőző lelkigyakorlatokról pedig külön is megjegyezte: “Jól esett, hogy jöttek a triduumra és sokan el is végezték a szentgyónást. Óriási dolog.”
A közösség aktív szerepvállalása kétségkívül pozitív benyomást tett az új plébánosra, különösen mivel alig másfél hónap alatt a hívek már mosolyogva fogadták prédikációinak szabadabban megfogalmazott üzeneteit. Ezt a nyitottságot szeretné továbbra is megőrizni a közösséggel, akik bátran kereshetik szentmisék után, a szerdai fogadóórákon, vagy akár telefonon is.