Nagy ünnepre került sor ez év május 5-én, Csíkszentmártonban, ekkor volt az elsőáldozási ünnepség.
Ebben az évben én is az egyik főszereplője voltam ennek a szép ünnepnek, ugyanis én is elsőáldozó voltam. Ez az ünnep nagy lépés volt a katolikus létemben, mivel Jézust fogadtam a szívembe, mikor megízleltem az Oltáriszentséget.
Erre az ünnepre már a harmadik osztály elejétől készültem. Minden szerdán nagy izgalommal mentem a papbácsihoz vallásórára, mert minden órával közelebb kerültem a nagy naphoz. A papbácsinál több imát is megtanultunk, megtanította, hogyan kell gyónni és mi is ennek a lényege. A kántor bácsi nagyon sok szép egyházi éneket tanított nekünk, ezekkel a dalokkal még szebbé varázsoltuk az ünnepi szentmisénket.
Amikor megízleltem Krisztus testét nagyon megkönnyebbültem, mert mióta vallásórára jártam, erre a szép ünnepre készültem. A legnagyobb köszönet a szüleimé, mivel ők ott álltak mellettem és mindig segítettek, ha kérdésem volt. Nagy örömmel töltött el, hogy a testvéreim is velem voltak.
A papbácsi nagy feladatot bízott rám, arra kért, hogy írjak egy verset erre az ünnepre, ami így szól:
Elsőáldozásomra
Nagyon vártam ezt a szép Ünnepet
Mióta meghallottam e szép híreket:
Hogy én ma itt leszek!
Tudom, hogy sokat vétkezek,
De ma máshogy teszek,
Ma nem vétkezek.
Ma tiszta lélekkel lépek Istenem elé
Várva, hogy Megbocsátja vétkeim
Tulit Ilka, III. osztályos tanuló