- A középkorban
- A XX. században
- Gazdasági területek
A falu története a középkorban
Szentmárton község középkori történetére vonatkozó írásos adat alig maradt fenn. Helyzete, dolgos hétköznapjainak sora aligha különbözött az átlagos székely falutörténetektől. A keményebb életmód és a harcra termett székelyek olyan közösséget alakítottak ki, amelyet a katonáskodás határozott meg, a katonai demokrácia szabta meg az élet kereteit. A székely falu lakossága három katonai rendhez tartozott: a főemberek (primores) kisebb száma mellett a lófők (primipili) és a gyalogkatonák (pixodari pedites) népes serege alkotta azt a faluközösséget, amely a szabad székely katonai, társadalmi, gazdasági szerkezetét közös alapokon törvényesítette.
Peres ügyekben a faluszék volt az illetékes, a székely faluközösséget gazdasági és társadalmi vonatkozásban a falugyűlések és a társadalmi tisztségviselők intézték, a katonai szervezettség pedig a tizedeken és a századokon alapult.
A falu tisztségviselői között találjuk a bírót és kisegítőként a polgárt (kisbírót), az esküdtet, a határ- és erdőbírókat. Az egyházmegye t9bb falut is felölelt, a plébánost választották. A nép, amely a faluközösséget kiépítette, íratlan és írott törvényekbe foglalta jogrendjét, rendet teremtett és tartott a közvagyon kezelésében. Megszabta az örökösödés normáit, mely szerint a birtok megtartásáért csak az elsőszülött fiú örökölhetett. Ha csak leánygyermekek voltak a legnagyobbat jog szerint fiúsították. Őrködtek a személyi és vagyon biztonságon, keményen nyomozták a lopást. Falutörvények szabták meg az erkölcsi normákat, a kiróható pénzbeli vagy testi fenyítés, megszégyenítés, a közösségből való kizárás módját és mértékét, az ünnepek megszentelését, a szülök tiszteletét. A peres ügyeket a faluszék intézte, az ítéletek végrehajtásán maga a közösség őrködött. A közösség összetartó ereje meghatározó volt. Ez utal arra, hogy a középkor végén már számos templomot emelt a hívek áldozatossága.
Szabó Károly a Székely Oklevéltárban említi a Csík, Gyergyó és Kászonszéki főemberek és lófők összeírását. Keltezés nélkül (1569 körül), Zent Marton 15, Chijekefalwa 10. Szintén a Székely Oklevéltár II. kötetének 220-ik lapján olvashatunk arról, hogy Maros, Udvarhely, Csík, Kászon, Kézdi, Sepsi, és Orbai székek 25 dinárus adójának összeírása 1567-ből Zent Marton 47-, Chijeke falwa 32 kapuval szerepel. A kor társadalmi helyzetére a Bethlen féle katonai összeírás vet fényt. Amíg a császár hűségére 1602-ben felesküdtek Básta féle összeírásában Csíkszentmártono és Csekefalván szám szerint 101-en (szabados 30, darabont 7, jobbágy 1, F_63), addig alig egy évtizeddel később a katonai összeírás adatai szerint további hadkötelesek nevét találjuk összesen 212 személyt.
A lakosság vagyoni helyzetéről tanúskodnak az ökör, a tehén, a tinó, a ló, a juh, a sertés rovatokban levő számadatok. Bochkor Pál után szerepel 6 ökör, 2 tehén, 3 tinó, 6 juh és 6 sertés, a legszegényebb Szász Mihály, akinek csak egyetlen tehene van. Birtalan Márton lófő ezzel szemben 8 ökör, 8 tehén, 2 tinó, 28 juh, 2 ló, 1 csikó és 20 sertés gazdája. A darabontok között Hozó Ferenc a legmódosabb, neki 8 ökre, 9 tehene, 46 juha, 1 lova, 1 csikója és 1 sertése volt. A legszegényebb Ferenc Benedek, akinek két ökre van és a nyomorék Máté Péter, aki mindössze 2 tehén tulajdonosa. Balog Mihály ősjobbágy neve után megjegyzésként az áll, hogy Mikó Ferenc uram egy aranyos kupán vett. Íme így vált árúvá: adhatóvá és vehetővé az ember.
A XVII. század, s különösképpen Bethlen Gábor kora Erdély aranykorát jelenti.
Csíkszentmártonban 1618-ban éppen ebben az időben létesült a latinos iskola, amelynek rektora mellett két professzora is volt. A tanítványok sorai között a környező falvakból is találunk már legénysorban lévőket, amint az egyik alcsíki peres okmányban foglalt verekedés tanúvallomásaiból kitűnik. Az 1662-es évi fejedelemi váltás sok bonyodalmat szült, a belső zavargások során a székelység megtagadta töröknek fizetendő adót, ezért Ali temesvári pasa vezetésével török és tatár harci egységek indultak bosszúhadjáratra, behatoltak a Csíki medencébe, felgyújtották a falvakat, több ezernyi lakost rabszíjra fűztek, minden mozdítható értéket magukkal vittek. A pusztításnak 26 templom vált a tűz martalékává, többek között a szentmártoni ősi templom is.
A kurucok nagy népi mozgalma Csíkot is magával ragadta. Thököly Kozmáson táborozó katonái megsarcolták a falvakat. Rákóczi Ferenc nagy népi szabadságmozgalma azonban kedvező visszhangra talált, s a fegyvert fogottak mellett maga a nép is odaadóan támogatta a kurucokat. A zsaroló labanc és német fegyveresek túlkapásait tettlegesen is igyekeztek ellensúlyozni. Így esett meg az is, hogy Csík összeszedett szarvasmarha állományát a Nagy erdőn rajtaütésszerű támadással szerezték vissza a megfutamított labancoktól. Az 1711-es szatmári béke után a császári milícia valóságos rémuralmat vezetett be , lefoglalta a szénatermést, elvitte a gabonát, az élelmet, kötelező kvótát vetett ki a falvakra. Alcsíkot Graben ezredes két regimentje nyomorította.
1714-1719 között Csík lakosságát kegyetlen pestisjárvány sújtotta. Ft. Lakatos István kozmási plébános feljegyzéseiben a „funestra tragedia”-ban az áll, hogy … megbetegedettből …. halt meg. Volt eset, hogy egyetlen családból egy azon napon öt legényt temettek. A nyomor enyhítésére a házi iparhoz, a kézművességhez távoli vidékeken végzett napszámos munkához folyamodnak. Eladásra zsindelyt készítenek, erdővágást vállalnak, időszakos mezőgazdasági munkán csapatokba verődve kaszálnak, kapálnak, aratnak, csépelnek, fűrészmalmok metszett deszkájával járják a szászok vidékét, hogy megéljenek. Ezzel párhuzamosan elindul az elvándorlás is. Ilyen körülmények között a népre a határőrség szervezése, felállítása újabb terheket rótt. 1764 január elejének fagyos napjait az ellenállás izgalma tölti ki. A szentmártoniak is csatlakoznak azokhoz, akik a Szépvíz melletti Szalonka völgyében gyülekeznek, hogy jogos kérésükkel a hatalom elé vonuljanak. A véres madéfalvi veszedelem megtöri a lázadókat, s a kényszer hatására nyakukba veszik a határőrség nehéz igáját. A határőr katonaságot nem csak az ország belügyeinek megoldására, hanem a határon kívülre is harcba vezényelték. 1787 február 15-től 1790-ig a törökök elleni hadjáratban Szentmártonból 27-en, Csekefalvából 30-an vesztették életüket, vagy pedig sebesültek meg és kerültek ispotályokban.
A Gubernium vette kezébe Erdély sorsát. Katonai rendeletekkel kormányoztak, a község kettős irányítás alá került. A katonarendieket a militáris bíró, a köznépiekét a provinciális igazgatta, a felső parancsnokság utasítása szerint abban hiány nem volt. Rendelet szabta meg a soron lévő mezőgazdasági munkák végzését, az erdők használatát, a közmunkákat a várhoz és a tiszteknek előírt épület és tűzifa kitermelését, a hidak és utak javítását, a nagy vadakra szervezett hajtást, a verébirtást, a szedhető mogyoró (kupányi) mértékét, a perefernum levél kötelező bemutatását és minden közösséget érintő kérdést. Igaz, hogy az árvíz, jégverés, tűzvész, dögvész, sáskajárás vagy más természeti csapás károsultjainak megsegítését is irányították, de csak a lakosságtól szorgalmazott önkéntes adományok felhajtásával. Rendelet írta elő 1803. április 11-én a kötelező pityókatermesztés beindítását, de rendeletileg parancsolják meg a gyerekek oktatáson való megjelenését, ugyanakkor tiltják a határőr ifjak továbbtanulását világi pályákon. Ehhez külön engedély szükségeltetett, ezért volt elenyésző az értelmiség létszáma. A gyakori járványos betegség szigorú, egészségügyi rendszabályok bevezetését is szükségessé tette, pontosan előírták a lakás szellőztetését, az ecetes gőzölést megtiltották. Orvosi szolgálat csak az ezredparancsnokságon volt, falun képzett bábák őrködtek és javarészt házi szerekkel, gyógyfüvekkel gyógyítottak. Az egyház már akkor ébren őrködött az áldott állapotúak egészségvédelmén, különös figyelemmel kísérte a magzat életét. Szigorúan leintette a magzatelhajtást, akkori néven az angyalcsinálást. A kor tudományos emberei, mint Pápai Páriz Ferenc, már európai szinten elmélkedtek a test és a lélek egyensúlyáról, az elme tisztaságát az egészség alapjának tartották, hangsúlyozták a test edzésének a fontosságát.
A csíki értelmiség csak pappal és katonatiszttel gyarapodott, a határőr tisztek elégedetlenek voltak a tanuló ifjúság német nyelvtudásával, ennek ellensúlyozására szervezték meg a község katonaiskoláját, ahol minden tantárgyat németül tanítottak.
1840-ben felépül a templom szomszédságában az új emeletes iskola, az oktatás új távlatait nyitotta meg. A XVIII. század végének jakubinus mozgalma a gyér világi értelmiség ellenére is követőkre talált, a töredékesen fennmaradt német ellenes vers is azt bizonyítja, hogy a hamu alatt csak izzott a parázs. A határőrség a pénzbírság és a megszégyenítés helyett a kegyetlen testi büntetést vezette be, arra is volt példa, hogy a vétkest 100 emberek előtti tízszeres vesszőfutásra ítélték.