FELHÍVÁS- Betétdíjas palackvisszaváltás

Február 28-ig szükséges bejelentkezniük az országos betétdíjas rendszerbe mindazoknak a vállalkozásoknak, amelyek palackozott italokat gyártanak és árusítanak, beleértve a kisboltokat és vendéglátóhelyeket is.

Így mindazok a vállalkozások, amelyek 0,1 és 3 liter közötti műanyag-, üveg- vagy alumínium csomagolású italt gyártanak és forgalmaznak, kötelező módon regisztrálniuk kell a www.returosgr.ro országos betétdíjas rendszer oldalán.

A regisztráció elmulasztásáért 20–40 ezer lej közötti bírságot ró ki a környezetőrség mindazokra az egységekre, amelyek a megadott időpontig nem kerülnek nyilvántartásba.

A vásárlók, akik 0,1 és 3 literes műanyag-, üveg vagy alumínium csomagolású italt vásárolnak, a termékek árába foglalt 50 banis betétdíjat fizetnek, amelyet visszaválthatnak amennyiben az elfogyasztott italok üres csomagolását leadják bármely italokat forgalmazó egység helyszínén.

Az energiakártyákra vonatkozó információk

Február elsejétől osztják azokat a 700 lejes „energiakártyákat”, amelyeket energiaszámláik kifizetésénél vagy a szolgáltatóknál felhalmozott adósságaik törlesztésénél használhatnak fel a rászorulók.

A kormány sürgősségi rendeletet fogadott el arról, hogy 2023-ban – két, egyenként 700 lejes részletben kiosztandó – segélyt nyújt.

Az összeget két részletben folyósítják, 700 lejt 2023 februárjában, majd újabb 700 lejt 2023 szeptemberében.
A következő szociális kategóriák részesülnek a támogatásban: a 60 év fölötti nyugdíjasok, akiknek háztartásában az átlagjövedelem nem haladja meg a 2000 lejt; a rokkantnyugdíjasok és fogyatékkal elő személyek, mindkét kategória esetében érvényes a 2000 lejes jövedelemhatár; a szociális segélyben részesülő, valamint a családi pótlékban részesülő személyek.
A kedvezményezettek a villamosenergia-, a földgáz-, a távfűtés, valamint a tűzifaszámláikat is kifizethetik a segélyből a postahivatalokban, postai átutalással az energiakártya, a számlák és a személyi igazolványuk birtokában. A műveletet a postások is el tudják végezni. Az energiakártya névre szól, különféle biztonsági elemeket tartalmaz, nem adható át más személynek, és nem használható készpénzfelvételre.

Erdőtelepítési kampány

A román kormány több mint 50 ezer hektárral kívánja növelni az erdős területek kiterjedését 730 millió eurót meghaladó összeget fordítva erre a célra.

A bukaresti környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti minisztérium elkezdte Románia legátfogóbbnak nevezett erdőtelepítési kampányát, amelynek keretében legalább 0,5 hektár nagyságú erdők és 0,1 hektár nagyságú szélfogó, mezővédő erdősávok telepítésére lehet pályázni.

A kérések leadási határideje: 2026 január 23.

 

Bővebb információk itt:

https://drive.google.com/file/d/1AaPLxddhuZKS_huX6rojKIYTRtJUNrMM/view?usp=share_link

Ma is ez a kérdés

Hisz’ ma is ez a kérdés: ki vagyok én, mi a célom? Sok fiatal nem tud erre választ, és nem pusztán azért, mert fiatal. Egyfelől nincs, aki megtanítsa őket a hagyományra, mely azonosságunk része. Kihalt a bölcsesség társadalmunk nagy részében, pedig azokban az ősi kultúrákban, amelyek hozzátettek valamit az emberiség történetéhez, ott az idősekre mindig felnéztek, ők voltak a tapasztalat és a bölcsesség forrásai, hozzuk mentek a fiatalok tanácsért, hogy az életük fontos szakaszaiban hogyan járjanak el. És ezek az emberek a családjukon belől és néha kívül is ellátták jó tanáccsal a fiatalokat. És így volt egy tapasztalati alap, amire fel lehetett építeni a következő generáció életét. Sajnos ez már nincs meg, vagyis nagyon sokat csökkent, mert sok idős ember letért a bölcsesség útjáról és élettapasztalatukat a műanyag poharas pálinkában élik ki és ezt a tudást adják tovább.
Nos, a következő generációnak élete még silányabb, mert ők már reggel 7-kor beveszik az adagot, mert boldogtalanok, és ezzel milyen tudást tudnának tovább adni? Semmit. Vagy bár semmit adnának, inkább tovább adják a szenvedést a családtagjaiknak és ezek az emberek hozzászoknak ehhez, és egy idő után sajnos „természetes” lesz, hogy ennyire rossz az élet és még azt is gondolhatjuk, hogy megérdemeljük.
Pedig ez nem igaz. Senki nem érdemli meg, hogy bármilyen bántalmazó kapcsolatban éljen. Senkit nem teremtett Isten boldogtalanságra, főleg úgy, hogy ezt valaki mástól kelljen elviselnie vagy szenvedje. Az ilyen kapcsolatból ki kell lépni, ha meg akarjuk őrizni a lelkünk és testünk egészségét. Mert nem vagyunk szenvedésre utalva és boldogtalanságra sem.
A mindenkori képmutatókat „viperafajzatnak” nevezte Keresztelő János, mert beléjük látott és vannak olyan viperák, akik nem fognak változni, őket jó messziről el kell kerülni. Bizonyos embereknek nincs helye az életünkben azért, hogy ne mérgezzék azt. Nem akartak változtatni, színlelni akartak csak. Az igazat megmondani korunkban tanulni kellene, de egyre kevesebben tudják ezt tanítani. Ezt is tanulni kellene valahogy. Prófétaiskolákra van szükség. Lenne szükség. Persze, könnyebb másnak utat mutatni, mint az úton járni, magunknak elkerülni a csapdát, hogy belekapaszkodjunk vélt bizonyosságainkba. János kortársai abba kapaszkodtak, hogy Ábrahám gyermekei, mi pedig abban, hogy a második választott nép a katolikusok bandája vagyunk. Ma ez nem elég alap az egyértelmű identitásra, hiszen muszlimok, keresztények és zsidók mind Ábrahám gyermekei vagyunk. Lehet persze, hogy ez nem is olyan nagy baj, mind gondoljuk. Lehet, hogy eljött a kor, amikor épp ezt fedezzük fel, hogy mennyi közös van bennünk. De ezt csak kevesen tudják megtenni, csak azok akikben kinyílt a lélek. Lehet, hogy az új adventben nem csak a Fiút kell várnunk, hanem az Atyát is. S nemde: én és az Atya egy vagyunk?
Zsolt atya

Valóra vált mesevilág

Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen, volt egyszer egy kedves falu, ahol karácsony táján néhány ügyes fiatal lánynak az az ötlete támadt, hogy megsütik mézeskalácsházaikat, de még egy csodaszép templomot is megálmodtak, melyet megvalósítva elvarázsolták falujukat.

Telt-múlt az idő, ismét karácsony közeledett, a lányok pedig tovább álmodoztak mézeskalácsházaikról. Volt köztük egy világlátott édesanya is, aki csodás ötlettel lepte meg a lányokat.

Így is kezdődhetne rovatom, amely csodás emberek nagyszerű ötletéről, megvalósításáról tudósít.

Az idei karácsonyt megelőző időszak igazán gazdag volt eseményekben. Egy ilyen esemény volt a „Házba sütött szeretet” projekt is, melynek megálmodója Potyó Judit, a Falusi kalandok társszerkesztője, aki tovább gondolva a mézeskalács-házikós történetet, partnereivel és támogatóival együtt egy igazi, mesebeli „Mézeskalácsfalut” hozott létre. Judit elmondása szerint a projekt megvalósításában többen is részt vettek, megosztva tapasztalataikat, ötleteiket. Fontosnak tartom megemlíteni név szerint a csapatot, ezzel is ösztönözve községünk lakóit: Bodó Ágota reklám- és kommunikációért felelős, Onodi Tímea tervezésért felelős, Koncz Brigitta és Keresztes Bíborka recept- és tervezésért felelős.

A beérkezett 25 csodaszép mézeskalács házikó és a templom falunk ügyes jelentkezőin kívül, a környező falvak érdeklődését is felkeltette, hiszen más falvakból is érkeztek házikók. Saját élményemet osztom meg az olvasókkal, hiszen mikor összeraktuk ezt a csodaszép mézeskalácsfalut, úgy éreztem, mintha egy mesébe cseppentem volna. Teljesen elvarázsolt a látvány, az illat, a fények, a karácsonyi háttérzene. Leírhatatlan élmény volt számomra részt venni ebben a projektben. Azok, akik megsütötték ezeket a csodás házikókat, minden szeretetüket belesütötték, ez igenis érezhető volt.

De a történet nem ér itt véget, hiszen egy egész hetes „Mézeskalácsfalu” kiállítás várta az érdeklődőket az Antalffy János Művelődési Ház emeleti termében. Ezt követően a Szeretetnap keretén belül ezek a mesebeli házak árverésre kerültek, a befolyt pénzt pedig a rászorulók támogatására fordították. Így teljesedett ki ez a nagyszerű projekt, mely kulturális, közösségépítő, szórakoztató és nem utolsó sorban karitatív célt szolgált.

Köszönettel tartozunk mindenkinek, aki részt vett a Mézeskalácsfalu megvalósításában, ezáltal is varázslatosabbá téve az idei karácsonyt megelőző adventi időszakot.

Benke Mónika,

községi könyvtáros/kultúrfelelős

Karácsonyi zsongás

Gyertyagyújtási szertartások, hajnali misék, karácsonyi koncert, mézeskalács falu kiállítás, szeretetnap – sokszínű programkínálatból választhattak a csíkszentmártoniak adventben.

 

Községünkben az adventi várakozás időszakát idén is ünnepélyessé tették az önkormányzati képviselők. A Schrádi Ilona segítségével elkészült községi adventi koszorún eddig minden szombaton 17:45-kor gyúlt ki egy-egy gyertyaláng. Az első három gyertya fénye mellett az 5-8 osztályosok, a líceum diákjai és az elsőáldozásra készülők csoportja törekedtek elmélyíteni a gyertyák fényének üzenetét. Advent negyedik szombatján az utolsó gyertyaláng ünnepélyes meggyújtására az óvodás gyermekek várják a község lakóit.

 

Hintón érkező Mikulás, angyalsegédekkel díszített fa

 

A Mikulás december 5-én hintón érkezett községünk gyermekeihez, örömet szerezve így kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Varázslatos zsákjának tartalmáról a Vicus Com Kft., a Bene ABC és a Ferati üzletek gondoskodtak, illetve az esemény gördülékeny lebonyolítását a helyi önkormányzati képviselő-testület vállalta fel.

December 9-én a központi parkban állított karácsonyfát a helyi önkormányzat, a feldíszítésében a fiatalok és kisdiákok segítettek. Ezúton is köszönet minden olyan tevékeny gyereknek, aki kétkezi értékes munkájával hozzájárult a községi karácsonyfa ünneplőbe öltöztetéséhez.

 

Trio Camerata

 

December 10-én este 19 órától karácsonyi hangversenytől csengett az Antalffy János Művelődési Ház. Veress Csaba és Péter Ernő hegedűművészek, valamint Szabó Levente orgonaművész örvendeztették meg a közönséget nagy klasszikusaink válogatott műveivel.

 

Ha adsz, megtelik a szíved

 

December 11-én újból megtartotta Szeretetnapi jótékonysági rendezvényét a helyi önkormányzati testület, amelynek idén az Antalffy János Művelődési Házban adott otthont. A helyszínen 24 vállalkozó kínálta termékeit, miközben gazdag előadássorozatba kapcsolódhattak be az arra járó érdeklődők, megcsodálhatták majd licitálás útján vásárolhattak a Falusi Kalandok Mézeskalács Falu kiállítására készített szebbnél szebb mézeskalácsházikók közül.

A programokba bekapcsolódók közül sokan tartós élelmiszercsomagokkal, illetve pénzbeli adományokkal támogatták a képviselők kezdeményezését. A felajánlásokból ajándékcsomagokat állítanak össze a községben élő rászorulók számára. A szervezők hálásan köszönik minden jó szándékú embernek, hogy hozzájárultak a jótékonysági akció sikeréhez.

Több éves álom vált valóra

November 11-én, pénteken Tours-i Szent Márton ünnepének előestéjén ünnepélyes keretek között adták át Csíkszentmárton felújított művelődési házát. Ma már az 1644-ben Csíkszentmártonban született Antallfy János erdélyi megyés püspök nevét viseli a művelődési ház.

 

A névadó ünnepséget Birtalan Sándor polgármester köszöntőbeszéde nyitotta meg, amelyben visszatekintett a művelődési ház felújításának hat éven át tartó bonyodalmas folyamataira: „Egy hat éves beruházást sikerült befejezni, ma egy hat éve elkezdődött történetre teszünk pontot.” Beszédében az elöljáró kiemelte, a kultúrotthon felújításának szorgalmazója 2016-ban az akkori polgármester, Gergely András volt, aki fontosnak tartotta, hogy a község egy korszerűsített, több rendeltetésnek is megfelelő művelődési házzal rendelkezhessen. Noha a felújítási tervek megszülettek, a bürokratikus útvesztők embert próbáló nehézségeivel találták szembe magukat, amelyet végül a Covid-járvány is megkoronázott. „Hosszú és göröngyös út vezetett idáig, de célba értünk és a mai eseménnyel elkezdjük újra betölteni és visszaadni a csíkszentmártoni közéletnek a művelődési házat” – mondta a polgármester.

A községvezető beszédét követően Kovács Zsolt helyi plébános kérte el Isten áldását a felújított kultúrotthonra, majd Gergely András, az Alcsík Kistérségi Fejlesztési Társulás elnöke vette át a szót. Beszédében ismertette a Művelődési Ház névadójának, Antalffy János megyéspüspöknek az életét, aki 1644-ben Csíkszentmártonban született, majd 1724-ben a gyulafehérvári megyéspüspökké avatása után jelentős szerepet töltött be az erdélyi katolikus egyház megerősítésében. Gergely András beszédét követően az ünnepségen jelen lévő Hajdú Gábor parlamenti képviselő is felszólalt, aki méltatta a kitartó munkát, amelynek gyümölcseit a község lakói élvezhetik.

Az ünnepi beszédeket színvonalas kulturális programok követték: pompás hangzásban szólaltak meg a Poszogó fúvószenekar hangszerei, ünnepi műsorral készült Köllő Ferenc karmester és Dajka Mihály valamint a csíkcsekefalvi óvodások is Lacz-Boga Izabella óvónő vezetésével.

Az intézmény emeleti termében a gyulafehérvári érseki levéltárból megszerzett Antalffy János megyéspüspök dokumentummásolataiból és Szank József szegedi kutató jóvoltából Csíkszentmártonnak adományozott rózsafüzér kongregáció szabálykönyvéből készített kiállítást is megtekinthették a jelenlévők.

 

Gyökerek!

Egyre többen mondják azok közül, akik még ébren vannak, hogy valami nem stimmel a világgal, hogy eltávolodtunk a gyökereinktől, azoktól a gyökerektől amelyek tápláltak. És egyre inkább a nagytöbbség ezt nem veszi észre.

Amikor „felébredsz”, akkor néha azon gondolkodsz, hogy veled van baj vagy mindenki mással és majd rájössz, hogy szerencsére egy gondolkodó értéket megóvó kisebbséghez tartozol, egy olyan kisebbséghez, akik napról napra kevesebben vannak. Remélem, csak látszólag. Ha bármelyik nap bemész a multik szentélyébe, a bevásárló-központokba, akkor azt látod, hogy a kommunizmus munkásságának nyugdíját nem a piacon a termelőknél költik el nagyon sokan, hanem az olcsó és silány nyugati termékutánzatokat vásárolják azok az emberek, akiről azt hinnénk, hogy vannak annyira bölcsek, hogy nem dőlnek be a nyugat „ZombiLandjának”.

Gombnyomásos életünk lett, talán ekkora luxusban még nem élt az emberiség, annyi ruhánk van, mint eddig 4-5 generációnak sem volt és leszoktunk arról, hogy értékeljük azt, amink van. Gyakran veszünk olyan új dolgokat, amikre nincs is szükségünk csak azért, mert a régi, ami alig 1 éves és már nem új és valami újabb kell. Egyre kevesebbet beszélgetünk, és egyre többet posztolunk, aki már nem volt nyaralni évente legalább 2x az nem is trendi.

Akinek a lelke még él az érzi, hogy ez így nincsen rendben, hogy elfelejtettünk alkotni, már nem rajzolunk vagy festünk, már nem éneklünk, vagy csak egyre kevesebbet, már nem járunk ki a természetbe, már nem megyünk át a szomszédhoz este, már nem adunk semmit a lelkünknek. Már lassan csak egy temetés hoz össze minket. És ez gyászos. Már kinézik azt, aki erre a sok szemétre azt mondja, hogy elég ebből nem kérek. Ha egyszer az a szemét, ami az erdőn van befolyik oda, ahol élünk akkor mind elpusztulunk, mert ezt a világot mi teremtettük és megérdemeljük ha egyszer a nyakunkba szakad minden. Mert lehet, hogy nem viszünk ki sörös palackokat az erdőre, de sokszor nem is szedjük össze és csak siránkozunk, hogy milyenek az emberek. Ezek az emberek mi vagyunk. Annyi pénzt adunk egy keresztelőre vagy esküvőre, hogy utána alig tudjuk kihúzni a következő hónapig, mert semmire nem elég, sem élelemre, sem a számlákra, de ebből az őrült versenyből nem akarunk kimaradni. De akkor ez kinek a gyávaságáról szól? Csak egyszer kellene megtenni, hogy NEM, most ajándékot adok és nem a havi fizetésemet. És van még sok ilyen amit csak azért teszünk, mert ez a divat, és se nem jó, se nem értékes és se nem egészséges.

És ha ilyenkor érezzük, hogy ez mind nem jó, akkor még talán nincs veszve semmi. De ha nem kezdünk el magunkért élni, akkor ki fog értünk? Senki. Mert a világnak jó lesz a tömegember, a …Landvásárló, aki kiad egy tonna pénzt az idén is halottak napjára óriásmécsesekre meg a többire, pedig néha felmehetne a Rugátra, ahol süt a nap akkor is ha, „lent” köd van.

Zsolt atya