Harmadik mandátumát kezdte el alpolgármesterként novemberi megválasztása után László Antal. Eddigi munkájáról, további terveiről kérdeztük.
- Lassan kilenc éve alpolgármester. Miért vállalt egy újabb mandátumot ebben a munkakörben?
- Elsősorban az elkezdett, de még be nem fejezett munkálatokat szeretném sikerre vinni, ezért döntöttem úgy, hogy folytatom a munkát. Bevallom, megfordult a fejemben, hogy visszavonulok én is, de mivel új polgármestert választottunk, arra gondoltam, hogy a munkáját megkönnyítheti, ha maradok.
- Milyen tervei vannak a következő évekre?
- Számomra mindig is fontos volt a tűzoltóság, amikor helyi tűzoltóparancsnok lettem, akkor a községi önkéntes alakulatnak nem volt szinte semmije. Ami jelenleg a leltárunkat gazdagítja, azt a polgármesterrel közösen szereztük be, többek között a két tűzoltó autót, a furgont, a motorpumpákat, a felszereléseket. Az évek alatt kinőttük a jelenlegi szertárunkat, így jelenleg zajlik az új polgárvédelmi riasztási központ építése, amely nemcsak a helyi igényeket, hanem az egész alcsíki térséget kiszolgálná. Szeretnénk, ha a térségi önkormányzatok támogatásával egy állandó tűzoltószolgálat működhetne községünkben. Talán ennek a megvalósítása a legnagyobb vágyam, tervem. Emellett persze fontos lenne befejezni a négy éve húzódó kultúrotthon felújítását is, aminek most már talán látjuk a végét. Az én ötletfelvetésemre elkezdődhet egy vízgyűjtő gát építése is Szentmárton-patakán, aminek árvízvédelmi szempontból lenne hatalmas jelentősége. A tervezés során felmerült az is lehetőségként, hogy a gátat öntözőrendszer kialakításához is használhatóvá lehessen tenni, illetve akár turisztikai célt is szolgálhatna, ha csónakázási lehetőség is lesz rajta. Árvízvédelmi szempontból fontos, hogy a patakmedrek eredeti helyükre, eredeti méreteikben kerüljenek vissza, ezt is szeretném megvalósítani a következőkben. Továbbra is szívügyemként tekintek a közterületek rendben tartására, a sporttevékenységek működtetésére, sőt még a fúvószenekari tevékenységről sem mondtam le teljesen, habár nagyon nehéz életben tartani.
- Az elmúlt években mi volt a legnagyobb kihívás ön számára?
- Úzvölgye! Annak tükrében, hogy nyolc éve saját kezűleg fogtunk hozzá a temetőkerítés felújításához, s azóta is szívügyünk volt annak karbantartása, nagyon rosszul viseltem az onnan érkező támadásokat. A folyamatban lévő perekről nem is beszélek. Emellett azt is zavar, hogy a diákok nem kezelik sajátjukként a köztereinket, rendszerint szemetelnek, rongálják azokat. Nem tudom, hogy szülői vagy pedagógusi ráhatás kellene, hogy mindenkinek fontos legyen, tiszteletbe tartsa a közös területeket úgy a sportközpontot, mint a focipályát, a községi parkot, a vízelvezető árkokat.
- Mire a legbüszkébb?
- Azt hiszem, minden munkálatra – ha nem is büszke vagyok, de – jól esik visszagondolni. Én vittem végig a Mátyás József emlékház külső felújításának pályázatát, s bízom benne, hogy folytatni tudjuk a munkát a belső tatarozással. A Poszogó-sárfürdő újbóli használhatóvá tétele is elégtétellel tölt el, ahogyan a felújított úzvölgyi temetőkerítést is szívesen mutatom meg bárkinek. Az önkormányzat épületének feljavítása, a mezei, községi utak folyamatos tatarozása, a járdaépítések, a nagytakarítások mind-mind olyan munkák, amelyekre szívesen gondolok vissza. Tehát azt hiszem, hogy tényleg minden közterületen végzett munkára büszke vagyok.
- Hogyan látja milyen lesz a település öt év múlva?
- Úgy gondolom, hogy öt év múlva minden háztartásban elérhető lesz a csatornahálózat, ezáltal már hozzáfoghattak az utcák aszfaltozásához. Emellett a fent említett folyamatban lévő munkálatok le lesznek zárva, s talán még egy multifunkcionális sportcsarnok, jégpálya építése is folyamatban lesz. Ez utóbbit nagyon szeretnénk, és ígéretet is kaptunk rá, hogy megvalósulhat.
- Rendszerint Ön szervezte a közösségi rendezvényeket a községben. Hogyan fogadta, hogy idén azokra nem volt lehetősége?
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nagyon hiányoltam a rendezvényeket, hiszen azok rengeteg munkával járnak, emellett nem könnyű úgy megszervezni azokat, hogy mindenkinek megfeleljen. Az elmúlt 12 évben én feleltem a falunapokért, az én kérésemre került át június első hétvégéjére, hogy jó időben lehessen kikapcsolódni. A kezdeti időben kevés anyagi hozzájárulásból lehetett megvalósítani ezeket, mostanra már nagyon költségessé vált, ha az ember minőségi programokat szeretne, ahhoz pályáznia kell. Ehhez pedig nem elég egy ember, vagy az önkormányzat, hanem egy egyesület munkája is szükségeltetik. Ettől eltekintve, ha a járványügyi helyzet engedi, jövőben is megpróbáljuk kihozni a lehető legtöbbet a helyzetből, és megtartjuk a falunapokat. A helyi vállalkozóknak, cégeknek itt mindenképp megköszönném a hosszú évek alatt nyújtott támogatást, amelyekkel segítették a helyi rendezvények megvalósítását.