Botár Levente 1921 január 14-én született Csíkszentmártonban. Szülei dr. Botár Adolf ügyvéd és Tódor Jolán. Rendkívüli szorgalmáról és tudásáról gimnáziumi és egyetemi leckekönyvei tanúskodnak. A Csíkszeredai Romai Katolikus Segítő Mária Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd 1941-ben felvételt nyert a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem bölcsészet-tudományi karára.
Gimnáziumi évei rendkívül aktívak voltak: VIII. osztályban a gimnázium önképzőkörének elnökévé választották, ahol igencsak széles tevékenységet fejtett ki. A Gimnázium évkönyvének tanúsága szerint Botár Levente számos rendezvény szervezője és ünnepi szónoka volt. Az Évkönyv 1940-41-es kiadásában így írtak a március 15.-i gimnáziumi ünnepségről:
” Botár Levente VIII. o. t. önképzőköri elnök ünnepi beszéde igen értékes pontja volt a műsornak. A fiatal szónok megragadta a hallgatóság lelkét, midőn elmondta, hogyan ünnepelte a székely ifjúság befelé néző és munkában égő hazaszeretettel a 20 éves börtön március Idusait. Állandóan égett a nemzeti érzés Vesta-tűze ezeken a márciusokon s azt kívánta, hogy a márciusi ifjúság hősi lelkét vigyük bele a hétköznapok építő munkájába. „
Tanulmányi szorgalmát az is jelzi, hogy számos tanulmányi versenyen nyert jelentős pénzjutalmat és ért el dobogós helyezést.Iskolai és városi ünnepségeken rendszeresen szavalt, de saját verseket is írt. Az 1939-ben megjelent Lantos diákévek című versantológiában két tucatnyi verse jelent meg .Hogy mennyire kiváló diák volt, arról a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem 1941-42-es színjeles leckekönyve is tanúskodik.Egyetemi lektori kinevezését, már nem tudták kézbesíteni, mert 1944-ben behívót kapott a frontra. Alig volt 23 éves, amikor hősi halált halt a hazáért. Halálával egy igencsak szép, reményteli jövő törött ketté. Botár Levente példája a tudás iránti vágynak, a tanulás szeretetének és a hazaszeretetnek.Ma már szinte senki nem emlékszik rá, hogy egykoron itt született és a Csekefalva 13 szám alatti házban élt ez a szépreményű, de tragikus sorsú fiatalember.
Emléke előtt egy általa 1938-ban írt verssel adózunk:
Őszi kép
(Megjelent a Lantos diákévek antológiában 1939-ben)
Itt járok a vén
almafák alatt,
hideg őszi szél
csipdesi arcomat.
Elmélázva nézem
a sápadt holdkorongot,
köröttem egyre hullanak
a sárga őszi lombok.
Az égről millió
csillag reám ragyog,
mint őszi bánat
búsan ballagok.
Lágy szellő suhan
a fák között
-az Ősz halkan,
csöndben beszökött-
Oly csodás az éj most-
a halk-suttogó szél
sok-sok Ősz-titkot
szívemnek elmesél.
A szellő tovább fújdogál
majd csendesen az is eláll,
csak a levelek hullanak
s halk zizzenéssel
az avarra borulnak.
Csíkszentmáron 2021 szeptember
Gergely András